Az Ásványtár története"Magyarország ásványai" állandó kiállításÁsványgyűjteményKönyvtárTopographia Mineralogica HungariaeAz Ásványtár alkalmi kiadványaiKözművelődési tevékenység

Nyitó lap! / Open page!

3525 Miskolc, Kossuth Lajos utca 13. levélcím: 3501 Miskolc, Postafiók 4.
tel: (+36) 46 505-098 fax:(+36) 46 555-397 e-mail: homin@hermuz.hu

Cseréljünk ásványokat
Tudománytörténeti gyűjtemény
Magyar Ásványokért Alapítvány
Magyarországi ásványfajok

Hasznos ásványtani linkek

KOCH SÁNDOR

(1896. augusztus 16. Kolozsvár–1983. május 25. Szeged)

 

> Vissza <


 

Mineralógus, egyetemi tanár. Az elemi és a középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Már ekkor kialakult az ásványok iránti vonzódása. Édesapja, aki maga is az ásványtan tanára volt, vásárolta számára az első kalcitkristályt, ami későbbi gyűjteményének alapját képezte. A sikeres érettségi után a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészeti Karának természetrajz-vegytan szakos hallgatója lett (1914). Befejezve az egyetemet, tanári oklevelet (1919), majd egy évvel később doktori címet szerzett (1920). Friss diplomásként a Nemzeti Múzeum Ásványtárába került (1919-1935), ahova elődje, Krenner József ajánlotta a tehetséges fiatalembert. A tárat Krenner, a kor nagy mecénásának Semsey Andornak a támogatásával emelte világszínvonalra. Koch első komolyabb feladata a gyűjtemény anyagának számbavétele, felmérése volt. A múzeumi évek alatt egyetemi magántanári habilitációt szerzett (1929), s folyamatosan tartotta előadásait az ásványtan témakörében. Néhány évvel később, két évet miniszteri ösztöndíjjal a kor egyik legjobb kutatóhelyén a bécsi Természettudományi Múzeumban töltött (1931-32). 1932-től, Zimányi Károly nyugdíjba vonulása után Zsivny Viktor került a budapesti ásványtár élére. Koch és közte folyamatos ellentét feszült, aminek következményeként Koch Sándor elhagyta a múzeumot, és az Elnöki Hivatal élére került (1935-1940). Akkor ez a szervezet fogott össze, felügyelt számos országos hatáskörű kulturális intézményt. A gyakorlatias mineralógusnak ezek az évek a száraz irodai munkát jelentették, mégis kellemes emlékekkel gondolt vissza az itt töltött időre és az itt megismert munkatársakra.
A szegedi egyetem megalakulása után az ottani ásvány-kőzettani tanszék vezetésével bízták meg (1940). Új korszak kezdődött az éltében. A tanszék szegényes gyűjteményét saját darabjaival egészítette, pótolta ki. Fő kutatási területe a magyar bányák és ásványlelőhelyek ásványvilága volt. Kristálytanukkal, kémiájukkal, genetikájukkal és az egyes bányahelyek geokémiájával foglalkozott. Hamar bekapcsolódott a pezsgő universitas életébe is, különböző egyetemi szervezetek élére is megválasztották. Így tanárelnöke lett a Szegedi Egyetemi Ifjúság nevű csoportnak. Később pedig igazgatója a Horthy Kollégiumnak (1942). A tanszéken eltöltött éveket a folyamatos aktív tevékenység jellemezte. Gyakran szervezett gyűjtőutakat, ahol tanítványai is nagy számban vettek részt. Az ezeken a terepgyakorlatokon „zsákmányolt” ásványok a szegedi egyetemi tár további gazdagítását jelentették. Nemcsak egy jelentős ásványgyűjteményt hozott létre, de ennek anyagából gyönyörű kiállítást is rendezett, a hallgatók aktív közreműködésével. A 2. világháború időszakát felsőbb utasításra az egész egyetemi tanári kar Budapesten élte át, így Koch Sándor is. A visszatérés után többször töltötte be a Természettudományi Kar dékáni tisztségét (1947-48, 1954-57, 1960-63).
Bár már régen nem tartozott a Nemzeti Múzeum állományához, de élete egyik legszörnyűbb eseményeként élte meg Európa akkori legszebb és leggazdagabb gyűjteményének pusztulását (1956). Pótolhatatlan, felbecsülhetetlen értékű és szépségű darabok semmisültek meg a tűzvészben. Az 50-es, 60-as években gyakran vett részt külföldi tanulmányutakon, ahol módja és lehetősége volt az adott ország legjelentősebb ásványgyűjteményeit is meglátogatni. Nevéhez fűződik a szegedi egyetem ásványtani tanszéke szakfolyóiratának, az Acta Mineralogica-Petrographicának a megalapítása, mely folyamatos megjelenéssel bír napjainkig. 73 évesen 50 évi aktív munka után került nyugállományba (1969).
Kitüntetései, elismerései: Magyar Érdemérem Arany-fokozata (1952), Kossuth-díj bronz jelvénye (1953), Munka Érdemrend Arany fokozata (1965), TIT Bugát Pál emlékérme (1968), Földtani Társulat Szabó József emlékérme, Lomonoszov Egyetem Ferszman emlékérméje (1967), Földtani Társulat tiszteleti tagsága (1960), TIT tiszteleti tagsága (1968), Karszt-, és Barlangkutató Társulat tiszteleti tagsága (1969). – Nevét viseli az általa megalapozott szegedi egyetem ásványgyűjteménye, egy a fiatal kutatókat segítő alapítvány, s ez utóbbi társaság által alapított emlékérem.

 

Főbb művei:
Dudichné Vendl M. & Koch S. (1935): A drágakövek. Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest.
Koch S. (1952): A magyar ásványtan története. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Koch S. & Sztrókay K. I. (1955): Ásványtan. Tankönyvkiadó, Budapest.
Koch S. (1957): Könyv a kövekről. Bibliotheca Kiadó, Budapest.
Koch S. (1966): Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Reichert R., Zeller T. & Koch S. (1931): Ásványhatározó. Királyi Magyar Természettudományi Társulat, Budapest.

Ásványtárunk tudománytörténeti gyűjteménye számos kéziratot, kutatási jelentést, szakmai anyagot őriz Koch Sándortól. A gyűjtemény értékét növeli, hogy a tudományos anyag mellett jelentős személyes iratanyag, tárgyi emlék és fotódokumentáció található meg benne.


 

Web: Szujó Péter

HOM 2002

< A lap teteje / Top of Page > < Nyitó lap / Open Page >
< Történet / History > < Állandó kiállítás / Exhibition > < Gyűjtemény / Collection >
< Könyvtár > < Folyóiratunk /  Journal > < Kiadványok / Publications > < KözművelődésEducation >
< Ásványcsere / Exchange of Minerals > < Tudománytörténet / History Of Mineralogy > < Alapítványunk /  Foundation >
< Ásványfajok/ Minerals in Hungary > < Linkek / Links > < Magyar verzió/English Version > < A HOM főlapja/Open page of HOM web >